Tuesday, February 26, 2008
Tuesday, February 12, 2008
Cruiseship maffia
Did you ever work on a cruiseship and had to leave your job because of th onboard maffia or a group of unethical leaders who played their own games? Write to us! We are initiating a worldwide campaign to clean up the rubbish. Although cruiselines are very thoughtful about their employees and doing their best to create fair environments, when several key people get together with bad will, or just simply drunk from their privileges and start to think that they can do anything. and the nightmare for the honest, hardworking people begins... Everyone afraid to tell the truth and when someone from the headquarters come over, nobody talks. And what happens to those who quit or get fired? After a few days things are not so important, since life goes on anyway and most of the people are start to look for the future, what happens next. Anyway, how could I prove my right, or who shall I address? The dilemma stops everyone.
IMPORTANT!!! THIS IS NOT AGAINST ANY CRUISELINE! We all know that all of them are doing a fantastic job with amazing vision for the future both for their customers and for their employees. We are to spotlight those individuals who are discriminating, harmful, and treating people unrightfully or CHANGING PEOPLE'S LIFE BECAUSE THEY JUST SIMPLY DON'T CARE. Get in touch with us.
Tuesday, January 22, 2008
Saturday, August 25, 2007
kedveskéim...
ez a blog a http://maitre.blog.hu/ cimen folytatódik magyarul! Csak kattints a linkre. Itt sem szűnünk meg csak átváltunk angolra más irásokkal de ugyanebben a témában. bye...
Tuesday, August 21, 2007
Kulináris karriert keresel? - 2. rész
Ugyan volt néhány "mesterségem" itt-ott, tulajdonképpen az utolsó tizenegy évet éttermekben dolgoztam. Kulináris végzettség nélkül léptem a szakmába, egy 3 hetes gyorstalpalóval a hátam mögött ami előtt két tányért csak két kézben tudtam megfogni...
Az iskolám a mélyviz lett.
Figyeltem a profikat, hallgattam, millió kérdést tettem fel, mindent elolvastam amire a kezem rátehettem, ott voltam a mentoraim körül. Korán érkeztem és későig maradtam, a legkeményebben dolgoztam. Mert a legjobb akartam lenni. Nem vitattam a túlórát, vagy ha kevés volt a pénz. Nem vitattam ha kihasználtak (ha idegen vagy egy országban ezt egyébként is el kell fogadnod), nem adtam fel mert óriási volt a verseny és sok volt a rivális, nem pletykáltam a flörtökből előrejutókról. Nem bántott hogy mások csaltak ha más nem figyelt, és az sem a ha testem nyögött vagy megálljt kiáltott, az sem hogy nem volt szabadnap vagy vakáció. Az sem hogy egy napfényes államban sem volt időm lebarnulni, és az sem ha negativ kollegák vettek körül. Csak a legjobb akartam lenni.
Besétáltam a szakmába és megtanultam. Minden hibát elkövettem amit először mind elkövetünk. Hogy a fülöp szigeteki szakácsok a hátad mögött aládtesznek, mig a szemedbe mondják: my friend. Hogy a partneredet annyira nem érdekli hogy akár súlyos balesetet is szenvedhetsz tőle. És hogy a főszakácsok nagyon agresszivak tudnak lenni és mindig megússzák, akkor is ha nincs igazuk. Azt is hogy a saját dolgoddal törődni okos dolog.
És hogy legjobb pincérnek vagy szakácsnak lenni félhomályba kerül amikor egy éttermet kell organizálni.
Soha nem felejtem el az embereket akiktől tanultam. Főpincérek, étteremvezetők, főszakácsok és hotel igazgatók akik a szárnyaik alá vettek, kapcsolatban maradtunk. Jó benyomást tettek. Akkor is inspirálták a többit amikor az a lett volna a legkisebb gondjuk.
Persze ez a szakma is jobban fekszik a fiataloknak. Aki fürge. Aki csillagvadász. Aki gyorsan tanul.
Vagy akiben őrülten ég a vágy. Ne feledd: a pénz kevés, a napok hosszúak, és a kihasználtsági ráta az egekbe szökik tehát: VALAMI KELL HOGY HAJTSON!
Valami, ami nem lesz ott amikor az érzelmeidet mikroszkóp alá veted. A vágy nem mérhető. Megnézted már a szótárban?
Azt jelenti: gyötrelem.
A "földalatti mozgalom" miatt a pályán, az állás interjúk is egy kicsit letérnek a megszokott ösvényről. A máshol szokásos leülünk-beszélünk-kérdésekre válaszolunk-szépen felöltözünk-jól hangzunk-hazudunk a múltunkról-felfújjuk a mellünket stilus hálistennek ritka. Néha az egész csak öt perc, néha egy hónapig nyúznak.
A beszélgetés? Többnyire arról szól hogyan válaszolsz a kérdésekre. Tudod-e a zsargont? "Lefikázod"-e az előző főnöködet, éttermedet? Rájössz-e hogy aki az interjút tartja ismeri az összes embert akinek dolgoztál? És le is feküdt velük...
A főszakács nyuzza a leendő szakácsot, az étteremvezető pedig a leendő pincért. Ha pedig az első pozicióba jelentkezel akkor bonyolódik igazán...
Az iskolám a mélyviz lett.
Figyeltem a profikat, hallgattam, millió kérdést tettem fel, mindent elolvastam amire a kezem rátehettem, ott voltam a mentoraim körül. Korán érkeztem és későig maradtam, a legkeményebben dolgoztam. Mert a legjobb akartam lenni. Nem vitattam a túlórát, vagy ha kevés volt a pénz. Nem vitattam ha kihasználtak (ha idegen vagy egy országban ezt egyébként is el kell fogadnod), nem adtam fel mert óriási volt a verseny és sok volt a rivális, nem pletykáltam a flörtökből előrejutókról. Nem bántott hogy mások csaltak ha más nem figyelt, és az sem a ha testem nyögött vagy megálljt kiáltott, az sem hogy nem volt szabadnap vagy vakáció. Az sem hogy egy napfényes államban sem volt időm lebarnulni, és az sem ha negativ kollegák vettek körül. Csak a legjobb akartam lenni.
Besétáltam a szakmába és megtanultam. Minden hibát elkövettem amit először mind elkövetünk. Hogy a fülöp szigeteki szakácsok a hátad mögött aládtesznek, mig a szemedbe mondják: my friend. Hogy a partneredet annyira nem érdekli hogy akár súlyos balesetet is szenvedhetsz tőle. És hogy a főszakácsok nagyon agresszivak tudnak lenni és mindig megússzák, akkor is ha nincs igazuk. Azt is hogy a saját dolgoddal törődni okos dolog.
És hogy legjobb pincérnek vagy szakácsnak lenni félhomályba kerül amikor egy éttermet kell organizálni.
Soha nem felejtem el az embereket akiktől tanultam. Főpincérek, étteremvezetők, főszakácsok és hotel igazgatók akik a szárnyaik alá vettek, kapcsolatban maradtunk. Jó benyomást tettek. Akkor is inspirálták a többit amikor az a lett volna a legkisebb gondjuk.
Persze ez a szakma is jobban fekszik a fiataloknak. Aki fürge. Aki csillagvadász. Aki gyorsan tanul.
Vagy akiben őrülten ég a vágy. Ne feledd: a pénz kevés, a napok hosszúak, és a kihasználtsági ráta az egekbe szökik tehát: VALAMI KELL HOGY HAJTSON!
Valami, ami nem lesz ott amikor az érzelmeidet mikroszkóp alá veted. A vágy nem mérhető. Megnézted már a szótárban?
Azt jelenti: gyötrelem.
A "földalatti mozgalom" miatt a pályán, az állás interjúk is egy kicsit letérnek a megszokott ösvényről. A máshol szokásos leülünk-beszélünk-kérdésekre válaszolunk-szépen felöltözünk-jól hangzunk-hazudunk a múltunkról-felfújjuk a mellünket stilus hálistennek ritka. Néha az egész csak öt perc, néha egy hónapig nyúznak.
A beszélgetés? Többnyire arról szól hogyan válaszolsz a kérdésekre. Tudod-e a zsargont? "Lefikázod"-e az előző főnöködet, éttermedet? Rájössz-e hogy aki az interjút tartja ismeri az összes embert akinek dolgoztál? És le is feküdt velük...
A főszakács nyuzza a leendő szakácsot, az étteremvezető pedig a leendő pincért. Ha pedig az első pozicióba jelentkezel akkor bonyolódik igazán...
Tuesday, August 7, 2007
Étteremajánló - AQUI ESTA COCO - katt ide
Ha Santiago de Chile fele visz az utad hát ki ne hagyd... A cimre kattintva jutsz a weboldalra. Kiváló hal és tenger gyümölcsei választék chilei borokkal társitva. 30 éves családi vállalkozás a nemzetközi gasztronómia csúcsán szivvel lélekkel! Ma Santiago egyik legnépszerűbb étterme, asztalfoglalás nélkül ne is próbálkozz.
Wednesday, July 25, 2007
Kulináris Karriert Keresel? - 1. rész
Gyakran felteszik a kérdést - egyébként szeretjük a kérdéseket, a kérdések segitenek merni a tudás kútjából - hogyan lehet valaki chef vagy "főúr" egy étteremben. Hát például igy:
először is keress egy főzőiskolát és tanuld meg az alapokat. Aztán közelitsd meg A Konyhát. Ajánld fel hogy ingyen dolgozol nekik, talán heti egy napot vagy kettőt, tőled függ hogy mennyit engedhetsz meg magadnak. Nem hinném hogy bárki is visszautasitaná az ingyen munkaerőt!
Miért kell ez? Jó konyhák szeretnek olyan embereket felvenni akiket ismernek. Ha látják hogy komolyan érdekel előbb utóbb - de inkább előbb - fel fognak venni. És persze kezdd a legalján, minden (jó) chef vagy maitre d' ott kezdi.
Akik kulináris intézetekben végeznek nem főszakácsok és étteremvezetők, hanem szakácsok és pincérek. Ahhoz hogy erre a szintre fejlődj 6-10 évre lesz szükség. Ha az ételek szerelmese vagy, ha őszintén az vagy akkor meglesz hozzá az erőd. De először ez kell meglegyen: a vágy, a szenvedély.
És olvass sokat! Amennyit csak tudsz, kezdetnek ajánlanám a Food Lovers Companion és Larousse Gastronomique valamint magyarul a Hozzávalók - főzési alapanyagok nagykönyve és Szeleczky Arnold - Gasztronómiai fogalomtár cimű könyveket. Fizess elő magazinokra - Food & Wine, Saveur (különösen izgalmasnak találom), Gourmet, Martha Stewart Living stb. Különösen könnyű dolgod van most, mert legalább annyi könyv van a piacon mintahány szakács.
És aztán pedig egyél! Kostólj meg mindent, és soha ne menj el egy piac mellett!
Minél tanultabb vagy annál gyorsabban fejlődsz majd a konyhában-étteremben.
Most hogy az élet egy büfé, te mit veszel el róla?
Az új generáció pedig már túlsúlyosan nevelve egészségügyi rizikók hosszú listáját visz a felnőtt korba. Szép kis örökség ugye?
Wednesday, July 18, 2007
Morzsák az asztalunkról
A napjainkban használatos étlap őse 178O-ban született Franciaországban, XVI. Lajos udvarában kényszerűségből, mivel a Francia államháztartás kimerült. Hazánkban a legrégebbi étlap Taraffa Márkus Mihály vendéglős hagyatékában van 1834-ből.
Subscribe to:
Posts (Atom)
